Történet - Páli Szent Vince és Frédéric Ozanam

De Paul Vincent 1581-ben született Dél-Franciaország egy kis falujában, Pouy-ban. Szülei szegény földművesek voltak, nehezen nevelték hat gyermeküket. Ebből a szerény környezetből indult történelmi hivatásának útjára a 17. század legnagyobb szelleme.

A tehetséges pásztorgyerek 15 éves korában Daxba, a ferencrendi atyák kollégiumába került. Itt jótevője, egy gazdag ügyvéd segítette, vállalta taníttatásának költségeit. Daxból Toulousebe települt, magasabb szinten folytatta a tanulást. Itt saját erejéből kellett eltartania magát.

Leleményessége, szervező képessége már korán megmutatkozott. Intézetet hozott létre gyerekek számára, akik szeretettel és ragaszkodással vették körül, s nem voltak már megélhetési gondjai. 1600-ban pappá szentelték. Fiatal pap korában távol állt tőle a szentség, eleinte csak egy jól jövedelmező egyházi állásra vágyott, hogy gondtalanul élhessen. A jó Isten szándéka más volt! Nagyon sok megpróbáltatás után adta föl földies céljait és fogadta el a küldetést, melyre Isten rendelte. Élete kész kalandregény. Volt rabszolga Tuniszban, ahonnan sokévi szenvedés után, viszontagságos úton szökött haza, majd ártatlanul lopással vádolták és börtönbe került. Ez adta az utolsó lökést megtéréséhez.

Rádöbbent arra, hogy Isten a szegények szolgálatára és evangelizálásra küldi őt. Vince tisztelendő úr megszervezte, hogy a jómódú polgárok adakozzanak a szegényeknek. Jelentős mennyiségű alamizsnát gyűjtöttek, szeretet raktárakat állítottak föl, s onnan történt az elosztás. Íme, a mai karitász gyűjtésmódját megtaláljuk háromszáz évvel ezelőtt a szeretet apostolánál. - Szegényházakat alapított, hogy megszüntesse a koldulást. Felvállalta az elmebetegek és gályarabok lelki gondozását. Kiváló szervező képességével, karizmatikus személyiségével több pénzt gyűjtött össze a háborútól sújtott vidékek számára, mint amennyi pénz volt Franciaország összes bankjaiban.

Hatalmas szeretetével megnyitotta az emberek szívét. Gabonát, vetőmagot küldött, ekéket, szerszámokat szerzett be az elpusztult gazdaságok számára. Egész karavánokat indított útnak élelemmel és ruhával a nélkülözőknek. Párizsban megszervezte a menekültek ellátását, népkonyhákat állított föl, felügyelt, irányított. Jelszava volt:

Szeressük Istent, de a két kezünk munkája és arcunk verítéke árán.

Nevéhez fűződik sok más tevékenység is. Szent Vince a szegények, betegek, foglyok, rabszolgák, öregek, koldusok, árvák, elmebetegek segítője, szerzetesrendek (lazarista, irgalmas nővérek), szemináriumok alapítója, misszionárius, a francia papság megújítója, a prédikáció mestere, a háború, nyomorúság és az éhség leküzdője, 1660-ban adta vissza lelkét Teremtőjének. A szegények és gazdagok egyformán szerették, már életében szentként tisztelték. 1729-ben boldoggá, 1737-ben szentté avatták.

Frédéric Ozanam

1833-ban megalapította a Páli Szent Vince Társaságot Párizsban. Az alapító így foglalta össze szándékát:

Szeretném az egész világot befoglalni egy jótékonysági hálózatba.

Célja: anyagi és lelki segítségnyújtással javítani szociális körülményeit az elhagyott, rossz sorsú családoknak, öregeknek, gyerekeknek, valamint a betegek, testi és szellemi fogyatékosok otthoni és kórházi ápolásának segítése. Nyolc év múlva Párizsban már huszonöt, az ország többi részén harminc Szent Vince Konferencia működött, összesen kétezer taggal. 1845-től a mozgalom Németországra is átterjedt. Ma 148 országban 780 ezer taggal működik a Páli Szent Vince Társaság Szeretetszolgálata. Központja Párizsban van.

Frédéric Ozanam 1813 háborús évében született, Milánóból indult el rövid, alig negyvenéves élete, majd a két francia forradalom között Lyonban, a szövőmunkások forrongó városában nevelkedett. Fiatal éveiben átesett a kételkedés és a szellemi bizonytalanság korszakán, de filozófia tanára - Noirot abbé – megszilárdította hívő meggyőződését. Tanulmányait a Sorbonne-on végezte, később ott lett egyetemi tanár.

Megígértem Istennek, hogy életemet az igazság szolgálatának szentelem - írta naplójában.

1832-ben már egy hatvan fiatalemberből álló baráti kör tekintette őt vezérének.

Tetteink legyenek összhangban a hitünkkel. Állítsuk hitünket az irgalmas szeretet védelme alá! - vallotta.

Ozanam és társai tanulmányozni kezdték Páli Szent Vince életét és elgondolásukat az ő égi pártfogása alá helyezték. Azt akarták, hogy alakuljon minden országában egy-egy átfogó jellegű nemes egyesület a szegényebbek támogatására. A hit terjesztésére is törekedett. Lacordaire szerint a 19. századi katolikusság egyik legkiemelkedőbb egyénisége volt. Nagyon fiatalon halt meg Marseilleben. Frédéric Ozanam halála után másfél évvel huszonnégy országban háromezer Szent Vince Konferencia működött.

1997-ben II. János Pál pápa boldoggá avatta Párizsban, a Notre Dame székesegyházban.