Történet - A magyarországi szeretetszolgálat

Magyarországon önkéntes keresztény laikusokból 1864-ben, Sopronban alakult meg az első csoport. A II. világháborúig több száz "Szent Vincés" dolgozott intenzíven. A történelem vihara azonban elsodorta az egyházhoz kötődő szervezeteket is. A rendszerváltás után nyílt lehetőség újra a karitatív munka folytatására.

1990-ben egy miskolci édesanya elindult beteg gyermekével Lourdesba, hogy a Szűzanya segítségét kérje súlyos beteg, mozgásképtelen fia gyógyulásához. Ott ismerkedett meg a francia Páli Szent Vince Szeretetszolgálat önkénteseivel, akik nagy szeretettel segítették, támogatták őket. Sajnos Zsolti nem gyógyult meg. 1991-ben bekövetkezett halála után az édesanya - Házi Józsefné - elhatározta, hogy teljesíti fia kívánságát, aki azt szerette volna, hogy Magyarországon is legyenek olyan önkéntesek, akik szeretettel és segítőkészséggel fordulnak a betegek, rászorulók felé, s az itteni emberek is részesei lehetnének a szeretetnek, törődésnek, amit tapasztalt Lourdesban. Gondozója, Pascal Pesneau bemutatta az édesanyát a világszervezet akkori főtitkárának, aki megbízta Háziné Katit a társaság magyarországi újjászervezésével. Ismerősökből, barátokból alakult meg az első csoport Miskolcon.

1992 decemberében az Árpád-házi Szent Erzsébet nevét viselő 16 fős csoportot, majd 1993 májusában a budapesti Szent Imre ifjúsági csoportot vették föl a Nemzetközi Főtanácsba Párizsban. Ezzel Magyarország újra tagja lett a szövetségnek. Házi Józsefné irányításával, Kovács László diósgyőri plébános úr lelki vezetésével elkezdődött a vincés munka.

A diósgyőri római katolikus plébánia használatba adta a Miskolc, Puskás Tivadar u. 4. szám alatti lepusztult, régi épületét, melyet belgiumi anyagi segítséggel, Háziné Kati rendkívüli szervező képességével és áldozatos munkájával, a vincés testvérek közreműködésével újjá varázsoltak. Találni kellett olyan szellemiségű embereket, akik nem csak segíteni, hanem szolgálni is tudnak. Egy vincés nem csak a testi szükségletekkel foglalkozik, nem csak segít, hanem a szelet kenyér odanyújtása mellett azon is fáradozik, hogy megnyerje a rászorulót Krisztusnak, és így az eljusson az örök üdvösségre. A hitből fakadó szolgálatot egyszerűen, alázatosan kell végezni, hogy azok, akiket szolgálnak, ne érezzék magukat megalázva vagy lebecsülve. A Szent Vince lelkisége szerint élő ember számára ez az út a tevékeny felebaráti szeretet útja.

Az évek során egyre többen vettek részt az önkéntes karitatív munkában. A vincések elsőként vittek segítséget az árvíz sújtotta területekre, akár a Tiszán, akár Kárpátalján várták a kétségbeesett emberek az élelmiszert, tisztítószereket, meleg ruhát. Háziné Kati nem csak szervezte a gyűjtést és szállítást, hanem néhány vincéssel együtt személyesen kísérte a kamiont a hideg, téli időben a katasztrófa sújtotta, veszélyes területekre. Miskolci kórházaknak műszereket, takarókat, az ellátás megkönnyítéséhez szükséges eszközöket adományozott a szeretetszolgálat. A Hospice-ba, kórházakba is bejárt néhány tag a betegekkel beszélgetni, imádkozni. A kórházi szolgálat a mai napig is működik.

Háziné Kati szívügye volt a mozgássérült gyermekek támogatása. Hangszereket vásárolt, zenetanulásukat elősegítette, tudta, milyen fontos szerepe van a zenének lelki fejlődésükre. Minden évben fia emlékére, jótékonysági hangversenyt szervezett, ahol a súlyosan sérült gyerekek is bemutathatták tudásukat. A bevételből a kórházban ápolt mozgássérült gyerekek kaptak életüket megkönnyítő műszereket, hangszereket, tanuláshoz szükséges eszközöket, játékokat, vagy a speciális nyaralásukat, kirándulásukat segítették a pénzzel. Ez a szép esemény hagyománnyá vált, azóta is minden évben megtartják a hangversenyt, akárcsak a gyermeknapi szeretetvendégséget, melyen szintén a mozgássérült gyerekek vesznek részt.

Háziné Kati tragikus halála után kritikus helyzetbe került a szeretetszolgálat, úgy látszott, hogy meg kell szüntetni. A sok imádság meghallgatásra talált, egy nagyobb összegű adomány lehetővé tette a folytatást. Bár Kati kedves személye, szeretete, kiváló szervező képessége azóta is hiányzik, a vincések töretlen hittel végzik tovább sokrétű munkájukat.

Ma már 13 csoport működik az ország területén. Alsózsolcán, Budapesten, Körmenden, Mályiban, Miskolcon, Szendrőn, Szigetszentmiklóson, Szirmabesenyőn, összesen kétszáztíz taggal. Mindenütt a helyi adottságoknak megfelelően a csoportok döntik el, hogy náluk milyen segítségre van szükség. Körmenden kifizetik a szegény gyerekek étkeztetését, közüzemi díjakat, másutt árvaházat látogatnak, részt vesznek hajléktalan gondozásban. Van ahol a Karitásszal működnek együtt, vagy élelmiszerutalványt osztanak ki a rászorulók között.

Közös jellemzője minden csoportnak, hogy betegeket látogatnak kórházban és otthon, lelki és testi segítséget nyújtanak időseknek, magányosoknak. Legtöbb helyen együttműködnek a plébániákkal, kölcsönösen segítik egymást és a Páli Szent Vince Társaság munkáját, lelkigyakorlatokon, zarándoklatokon vesznek részt. A szolgálat megkezdése előtt együtt imádkoznak a betérőkkel.

Hogyan alakult újjá a Páli Szent Vince Társaság Magyarországon? Megemlékezés az alapító elnökről, Házi Józsefné Tóth Katalinról

Egy szomorú miskolci édesanya 1990-ben elindult betegzarándoklatra Lourdes-ba, fiával, a súlyos mozgásképtelen Zsolttal, hogy a Szűzanya segítségét kérjék gyógyulásához. Itt ismerkedtek meg a francia Páli Szent Vince Társaság önkénteseivel, akik nagy szeretettel segítették, támogatták őket.

Sajnos Zsolt nem gyógyult meg és 1991-ben bekövetkezett halála után édesanyja Házi Józsefné, Kati elhatározta, hogy teljesíti fia szeretetteljes óhaját: nálunk is meg kell valósítani a Lourdes-i szellemiséget. Jó lenne, ha Magyarországon is lennének ilyen önkéntesek, s itthoni sorstársai is részesei lehetnének a szent vincés munkában kiteljesedő szeretetnek és törődésnek, amit Lourdes-ban tapasztaltak meg. Zsolt gondozója, Pascal Pesneau bemutatta Katit a világszervezet akkori elnökének, Amin A. de Tarazzi úrnak, aki megkérdezte tőle, hogy elvállalná-e a társaság magyarországi újraélesztését. A barátság és a levelezés útján tartott kapcsolat természetessé tette az igenlő választ.

Az Árpád-házi Szent Erzsébet nevét viselő 16 fős csoportot 1992 decemberében, a mellettük működő Szent Imre ifjúsági csoportot 1993 májusában iktatta be a Nemzetközi Főtanács. Ezzel Magyarország újra tagja lett a szervezetnek. A felvétel – minden csoportnál aki felvételt akar nyerni – több hónapos elismert munkával érdemelhető ki. Házi Józsefné irányításával, Kovács László diósgyőri plébános úr lelki vezetésével elkezdődött a vincés karitatív munka.

Ekkor kezdtek segíteni a francia és belga vincések, testvércsoportok. A diósgyőri római katolikus plébánia használatba adta a Puskás Tivadar u. 4. szám alatti lepusztult, régi épületét, melyet belgiumi anyagi segítséggel, Kati rendkívüli szervező képességével és áldozatos munkájával, a testvérek közreműködésével újjá varázsoltak.

Nem látványosan, de kitartóan végezték a család és munka mellett vállalt feladataikat. Kati szervezte meg a gyermekek terápiás zeneoktatását, minden évben a jótékonysági hangversenyt "Gyermekek a gyermekekért" (Szent Anna Templom), melynek bevételét a mozgássérült gyermekek kapták meg. Ő találta ki, hogy gyermeknapon hívjuk meg a kórházban ápolt sérült gyermekeket szeretetvendégségre a vincés házba. Fia emléke és a vendégül látott gyermekek önfeledt öröme könnyes boldogsággal töltötte el Kati szívét. Felsorolni is nehéz, mennyi ötlete volt a gyerekek és a szegények megsegítésére.

Rengeteget dolgozott saját egészség rovására is. Minden problémára azonnal reagált. Árvíz Kárpátalján: sürgősen elkezdte a gyűjtést, szervezést, saját maga kísérte a kamiont néhány társával, vitték a meleg ruhát, élelmet, tisztítószereket, a hideg téli, síkos időben a katasztrófa sújtotta területre. Természetesen, amikor meglátta a tiszai árvíz képeit a híradóban, már hívott is bennünket és a szeretetből szállító kamionost, hogy mielőbb vihessük a segítséget a kétségbeesett embereknek. Kedvességével, együttérzésével a könnyek közt is mosolyt fakasztott. Legkedvesebb ajándéka az az ibolyacsokor volt, melyet egy idős asszonytól kapott az árvíz elpusztította háza kertjéből.

Munkabírásánál és rendkívüli szervező képességénél csak szeretete volt nagyobb. Mindig mosolygott, sok problémája ellenére is. Mindenkihez volt egy kedves szava, hozzá fordulhatott bárki lelki vigaszért. Ha betegek voltunk, Ő volt az első, aki meglátogatott és segítségét felajánlotta. Értünk aggódott, de saját bajáról nem beszélt, csak dolgozott, dolgozott, mosolygott és örömöt vitt mások életébe.

Nemcsak a vincés testvérek szerették, hanem a betérők is. Jószívűségéről ismerte mindenki, személyiségéből áradt a szeretet, megértés. Fáradságot nem ismerve, önzetlenül, Páli Szent Vince útmutatását követve végezte Kati a karitatív munkát.

Halála égi születésnap. Most már “fentről” segíti munkánkat. Érezzük jelenlétét. Kérjük közbenjárását, hogy mi is vincés szellemben végezhessük munkánkat továbbra is.

Isten áldjon, Kati! Nyugodj békében!